Egy nap Viki panaszkodva jött haza az iskolából. – Anya én már nem akarok ebbe az iskolába járni.
– Miért nem akarsz kincsem? – kérdezte Viki anyukája, Bea. Hát, azért mert hármas lett a szövegértés dolgozatom és ezért kiabált velem Zsuzsa néni. És amúgy is folyton kiabál Zsuzsa néni és én ezt már nagyon unom. – Ó megint kiabált Zsuzsa néni? És hármas lett a dolgozatod? Mi volt a baj a dolgozattal? Mi nem ment? – Hát, volt egy olyan feladat amiben az állt, hogy: Írj vázlat pontot a meséről. És én nem tudtam, hogy mi az a vázlatpont, csak tippeltem. És volt pár helyesírási hiba a dolgozatomban. – Értem, majd gyakorlunk, rendben? – Rendben. – És majd intézkedek erről az iskolai ügyről, mert én sem akarom, hogy egész nap csak a kiabálást hallgasd.
Másnap Viki, mikor felkelt anyukája, boldogan mondta, hogy eltudnak menni mondjuk holnap egy iskola megnézésre. Viki megdörzsölte a szemét és azt kérdezte: – holnap? És hová lehet menni, vagyis megnézni az iskolát? – A Lemhényi Dezső általános iskolába.- Ó de jó és az hol van? – A Hősökfasorán. – Ó de jó, és az hol van? – Azt majd holnap meglátod, most gyorsan mossál fogat, öltözz fel, fésüld meg a hajad, pakold be a táskád és indulhatunk is az iskolába.
Viki az osztályban mindenkinek elmondta, hogy ő holnap nem lesz itt az iskolában mert, hogy ő egy másik iskolát fog megnézni. Hát, nem nagyon örültek ennek a gyerekek. Már az a rémhír járt az iskolában, hogy Viki elmegy. Délután Viki, mikor hazament, akkor minden barátnője megölelte. Erre Viki azt mondta, hogy holnapután már jönni fog az iskolába, holnap csak megnézi az iskolát. A többiek megnyugodtak, azt mondták, hogy: már azt hittük, hogy ma vagy itt utoljára. Jaj, dehogy, holnapután itt leszek. – Na sziasztok! – köszönt el Viki és rohant is a táskájáért. Viki izgatottan várta a holnapi napot alig várta, hogy láthassa az új osztálytársait.
Reggel van! Kiáltott fel izgatottan Viki. – Mehetünk – mondta anyukájának és felvette a táskáját. Anyukája még csak egy szál pizsamában állt. – Még csak fél 7 van még van 3 óránk. – mondta Bea. – Micsoda 3 óránk? Már idő van, 3 perc múlva ott kell lenni – mondta Viki. – Nem, most csak fél 11-re kell odamenni – mondta Bea. – Ja tényleg, tegnap este annyira izgultam, hogy fél 7-re állítottam be az órát. Hát akkor most mit csináljak 3 órán keresztül? – Áhá, megreggelizek, aztán kimegyek a kertbe meglocsolni a virágokat. Kimehetek a boltba egyedül – kérdezte Viki az anyukáját. – Igen, kimehetsz, csak egy kérdés, mit szeretnél venni? – Bon-bont az új tanároknak. – De még nem is biztos, hogy ebbe az iskolába fogsz járni, csak akkor fogsz idejárni, ha tetszik az iskola. – Hidd el anya, tetszeni fog! Léci, had vegyek a tanároknak 2 bon-bont. – Jó, de csak kettőt, semmi mást ne vegyél. – Rendben! Viki el is indult. Vett két bon-bont és visszafele ránézett az órájára és felkiáltott: – 10 óra! Gyorsan visszafutott és felkiáltott. – Anya, gyere, fél 11 lesz 7 perc múlva! – Indulok! – szólt Bea és már mentek is. Mikor odaértek, Viki megcsodálta az iskolát. – Azta, de szép, ez lenne az?
– Igen. Most gyere, menjünk be a 3/B osztályba, ha tetszik ide fogsz járni.
Mikor Viki belépett az osztályterembe mindenki csöndbe lett körülbelül 5 másodpercre aztán mindenki odafutott és elkezdték kérdezni. – Szia téged, hogy hívnak? Szia hány éves vagy? Szia ide fogsz járni? Szia hány órát leszel itt? Viki teljesen össze volt zavarva, hogy most kinek válaszoljon. Egyszer csak odament Andi néni, az új tanár és azt mondta: – Szia foglalj helyet, ülj nyugodtan a mellé aki mellé csak akarsz, jó? – Jó. – Most végig fogsz nézni egy nyelvtan órát aztán kimegyünk az udvarra és megismerkedhetsz az új osztálytársaiddal. De először Viki oda adta a bon-bont a tanároknak ,aztán vége is lett a nyelvtan órának. Kimentek az udvarra, minden lány vele játszott miközben a lányokkal játszott aközben a fiúk fociztak. Viki mikor haza ment mindent elmondott az anyukájának. Bea megkérdezte Vikit: – Akkor átjössz a Lemhényibe vagy nem? – Nem kérdés persze, hogy átjövök de azért hiányozni fognak a többiek. Ugye még találkozhatok velük a szünetekben?
– Persze, bármikor amikor mi is meg ők is rá érnek. Jó? – Jó. De most ne ezen gondolkodj még holnap találkozol velük az iskolában. – Jó, akkor most lefekszem. Jó éjszakát! – Jó éjszakát!
Viki reggel boldogan és egyben szomorúan kelt fel. Azért is boldogan mert tudta, hogy holnap lesz az első napja a másik iskolában és csak játszani fog. És azért is szomorúan mert tudta,hogy ma fog utoljára találkozni az osztálytársaival. De mikor bement nagyon meglepődött, mert mindenki egy levelet vagy egy barátság nyakláncot fogott. Mikor odaadták neki a dolgokat akkor utána mindenki megölelte Vikit. Viki nagy boldogan ment haza mert tudta, hogy a holnapi napját nem ronthatja el semmi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: